Az új év mindig hatalmas ígéretekkel érkezik. Január 1-jén reggel még csillog a szemünk, tele vagyunk reménnyel, motivációval, új határidőnaplóval és legalább három különböző „új évi új én” Pinterest-boarddal. Aztán január 12-én már pizsamában esszük a maradék bejglit, és azon gondolkodunk, hogy technikai értelemben a „kevesebb cukor” még belefér-e egy kávé mellé.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Miért olyan különleges az új év? Az új év egy kollektív restart gomb. Olyan, mintha az egész világ egyszerre mondaná:

– Oké, ami tavaly volt, azt most szépen letesszük ide… ide… ja, ide a szőnyeg alá. Kezdjük újra!

Ilyenkor hirtelen minden lehetségesnek tűnik:

idén végre sportolni fogunk, megtanulunk főzni (nem csak rendelni), pénzt félretenni, korábban lefeküdni, kevesebbet telefonozni, és természetesen egy teljesen új személyiséget építünk fel január 1-től reggel 9:00-kor.

Az újévi fogadalmak olyanok, mint a diéták hétfőn: elméletben zseniálisak, gyakorlatban… hát, kicsit máshogy alakulnak.

„Idén minden nap edzeni fogok.” (Fordítás: vettem egy új edzőcipőt.) „Kevesebbet fogok stresszelni.” (Fordítás: mostantól a stresszen is stresszelek.) „Egészségesebben étkezem.” (Fordítás: salátát eszem a pizza MELLÉ.) „Többet spórolok.” (Fordítás: feliratkozom még három streaming szolgáltatásra.)

És tudod mit? Ez teljesen rendben van.

A probléma nem a fogadalommal van

Hanem azzal, hogy gyakran irreálisak. Az új év első napján hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyik napról a másikra:

fegyelmezettebbek, energikusabbak, motiváltabbak, és reggeli emberek leszünk.

Pedig spoiler: ugyanaz az ember lép át az új évbe, csak más dátummal.

És ez nem baj. Nem kell teljes életmódváltás. Nem kell „új én”. Elég egy kicsit kedvesebb verzió magadból.

Mi lenne, ha idén másképp csinálnánk?

Mi lenne, ha az újévi fogadalom nem arról szólna, mit nem csinálunk többé, hanem arról, mit megengedünk magunknak?

Például:

Megengedem magamnak, hogy lassabban haladjak. Megengedem magamnak, hogy hibázzak. Megengedem magamnak, hogy nem vagyok produktív minden nap. Megengedem magamnak, hogy pihenjek bűntudat nélkül.

Ez sokkal forradalmibb, mint napi 10 000 lépés.

A titok nem a nagy fogadalmakban van, hanem az apró változtatásokban:

napi 5 perc mozgás (igen, a lakásban sétálás is számít), egy pohár vízzel több, egy „nem” olyan dologra, amit nem akarsz, egy „igen” magadra.

Ezek nem hangzanak Instagram-kompatibilisnek, de működnek.

És ha elrontod? El fogod. Mind elrontjuk.

Lesz nap, amikor semmi nem jön össze, és ez nem a kudarc jele, hanem az életé. Az új év nem egy vizsga, hanem egy hosszú sor újrakezdés. Nem január 1-től december 31-ig kell tökéletesnek lenned. Elég, ha újra és újra visszatérsz ahhoz, amit fontosnak tartasz.

Az új év nem varázspálca. Nem törli el a problémákat, nem ad automatikusan motivációt, és nem változtat meg egyik napról a másikra. De ad egy lehetőséget. Egy tiszta oldalt. Egy mély levegőt.

És ha idén csak annyit fogadsz meg, hogy nem leszel magaddal olyan szigorú, már nyert ügyed van.

Boldog új évet – ugyanabban a pizsamában, de egy kicsit több öniróniával. 🎉✨